Egy jobb Magyarországért
Szerkesztő
Míg
Tisztelt Miniszterelnökünk Európa jobbításáért küzd (helyzetben is van, s jó
futballista módjára ezt nem szeretné kihagyni), mi itt kicsiben - próbálkozzunk
Magyarország jobbá tételében (rajtunk és a körülményeinktől is függ, mennyire
lesz ez sikeres)!
FÓRUM
Reggelente, a hírek mellett az ATV Fórum c. adását
szoktam nézni, ahol többnyire nyugdíjas baloldali betelefonálókat hallhatunk
(amíg bírom), melyek döntően, 50-50 %-ban saját kínjaikról -, illetve a jobb
oldaliak szapulásáról szól. De ami a lényeg, megszólal az adásban, egy-két
üdítő kivétel is, akik, bár szintén balról közelítve, de rendkívül
összeszedetten és bölcsen fejtik ki a véleményüket, amíg az ilyenkor feszengő
Műsorvezető bírja, mert ez esetekben (mikor nem tud gyűlöletet közvetíteni),
általában igyekszik csírájában elfojtani az oda nem illő mondanivalót. Az
utóbbi időben 2 ilyen vélemény ihletett meg, melyek az alábbiakat hozták ki
belőlem.
LÁTLELET
a
baloldalról (M.P. színrelépése tükrében)
A magyar baloldal hosszú évek óta küzd az
érvényesüléséért, miközben egyre mélyebbre süllyed (hasonló múltú országok
esetében, ez a tisztulás, többnyire hamarabb lezajlott). M.P. megjelenése ezt a
folyamatot látványosan katalizálta. Egyébként M.P. féle jelenséget röviden, egy
példával lehet illusztrálni, mint mikor egy mag-szem rendkívül kedvező (jól
trágyázott, nedves) talajba hull, sem a szél nem fújja el, sem a madarak nem
csipegetik fel, gyorsan szárba szökken, viszont
azt még nem tudhatjuk, hogy egy hasznos növény -, vagy egy káros gyom
lesz belőle. A lényeg, hogy a bal oldali
pártokban ez a hirtelen feltűnt üdvöske hatalmas "szőnyegbombázást"
hajtott végre.
TÉNYEK
Kétségtelen tény, hogy az ún. "másik oldal"
Magyarországon is egy jelentős tömeget alkot, mely részben a történelmileg
hagyományosan bal oldali érzelmű -, részben a regnáló Kormányzattal elégedetlen
emberekből áll (értelemszerűen ez a két halmaz jelentősen átfedi egymást),
amelyek közös nevezője „Orbán takarodj”.
A bal oldali népesség szemlátomást egy érdekeiket
összefogó és kiszolgáló csoportra, valamint vezéregyéniség(ek)re vágyik (mint
pl.: Orbán Viktor), mivel a régi - túlélők - részben kihaltak, részben
eljelentéktelenedtek, viszont ilyet igazából azóta sem találnak, csupán kevésbé
tehetséges önjelölteket. A jelenlegi helyzetben kijelenthető, hogy mára, a Baloldal,
szinte felemésztette önmagát.
OKOK,
következtetések
A több éves sikertelenség
legfőbb oka, hogy a baloldal ellensége önmagának. Bővebben olyan eszközöket
választanak politikájuk képviseletére és igazolására, amik szemben mennek a
normalitással és a racionalitással. Egy példa ennek illusztrálására: a fent
említett Fórum műsorában, a már említett egyik betelefonáló (első üde kivétel)
olyat talált mondani (annak kapcsán, hogy a Miniszterelnökünk Kijevbe
látogatott), hogy ideje lenne már békét kötni, pl.: a Kínaiak és a Törökök
bevonásával, akár "egy kis terület
átengedésével ..." , erre mintegy áramütésre, a Műsorvezető arca egy
pillanatra megrándult, s éreztem, hogy az illető olyat mert mondani, ami itt
nem fér bele az elvártba, hamarosan le lesz állítva. Persze a Baloldal prominensei, akár választhatnának
hatékonyabb, reálisabb, és a magyar (valamint közép-európai) viszonyoknak
jobban megfelelő stratégiai célokat, de e helyett csökönyösen ragaszkodnak az
általuk elképzelt (vagy egy magasabb szintű célrendszernek megfelelő ?)
irányvonalhoz, ami pedig - legalább is Magyarhonban - többszörösen
bebizonyosodott, hogy kudarcos. Az okokat itt nem szükséges részletesebben
kifejteni, de a célok vezéreleme (s a gyakorlat szerint ebben tán ki is merülnek) a fennálló
rendszerrel -, és annak vezetőjével szembeni fékezhetetlen (mondhatni, zsigeri)
ellenszenv (vagyis egy esetleges partnerséggel szemben megfogalmazott
kizárólagosságra való törekvés), és az a tapasztalat sem tántorítja el őket
ettől, hogy e cél képviselése során, már sorozatosan elbuktak. Mindez azért
fájdalmas az oldal nem kevés számú híve számára, mert - fentiek szerint - a
balos ideológiára is lenne erős közösségi igény, s éppen ebbe az űrbe robban be
egy "megváltó" M.P. formájában
(akinek akár közömbös is a személye, beágyazottsága, előélete), de a fő
elvárási igénybe (a pártvezéreik mantrája szerint: mindegy mi lesz, "csak
ezek menjenek") - látszólag - beleillik. Viszont M.P. igazából nem egy baloldali szereplő.
PÉLDA,
a magyar baloldali funkció betöltésére
A már említett betelefonáló tovább boncolgatta megoldási javaslatát a baloldal szerepének betöltésére, pl.: egy keresztény-szociális párt formációjában, amely részint az oldalon belüli összefogással, de akár - szükség esetén - a szemközti oldallal is köthetne egy nagykoalíciót Magyarország felvirágoztatására, s amire konkrét, alulról jövő kezdeményezésként, már el is kezdtek szervezkedni (de ezt a Műsorvezető már nem engedte kifejteni).
VISZONYULÁS
a kormányzó párt(ok) részéről
Mindenekelőtt meg kell állapítanunk, hogy - mások és
szerény véleményem szerint is - Magyarországi pártstruktúrának nem tenne
rosszat, egy hatékony (valódi) baloldali párt térnyerése (a jelenlegi
továbbélt, kudarcos, volt baloldali, ma inkább liberális pártok helyébe). Kis
túlzással mondhatni, hogy a mai viszonyok közepette az ún. "balos
igényeket" is az uralkodó pártszövetségnek kell kielégíteni (jól, rosszul,
ez megítélés kérdése). Mindenesetre az nem várható el a jelenleg hatalmon lévő
pártoktól, hogy ő maguk alakítsák ki a saját ellenzéküket is (bár a mai
helyzettől, tán ez is jobb megoldás lenne).
Szabadjon egy másik (2. sz. üde kivételt jelentő)
betelefonáló hangját felerősítenem, aki - ha jól emlékszem - utalást tett rá,
hogy a Miniszterelnökünk egy zseniális pártvezér (pl.: anno, a Polgári körök
megteremtésével), de nem biztos, hogy jó kormányfő, mivel az Ország gazdasági
eredményei ezt nem igazolják vissza (szokásos bal oldali kritikák, amiben azért
lehetnek igazság magvak). Ennek okát a háttérintézmények nem kielégítő
működésében látja (azaz "nem kap
megfelelő tanácsokat"), mivel azok egzisztenciálisan függnek a
Kormánytól és (már elnézést): "talpnyalók" (itt meg kell jegyeznem,
hogy egyes szakértők vonatkozásában nem osztom ezt a nézetet, akiket a médiából
"személyesen" is jól ismerhetünk).
Végül a címbeli óhajért való cselekvés folyamatos
igénye lehet minden normálisan gondolkodó, felelős magyar embernek, így
megtiszteltetésnek veszem, ha fenti néhány sort akár vitaindítónak is véve,
kapunk rá néhány reflexiót, amit természetesen közzé teszünk a LAPOK-ban.